MIND A HÉT FŐBŰNT Esik az eső, nő a bánat, tíz percem elment pocsolyának. Győztes lába kél másik tíznek, kapkolódom, mint akit visznek. Körmeimet rendjén levágtam, csak ketrecben ugrabugráltam. Némelyek, ha gőgösnek hittek, kegyelmezzenek szemeiknek. Magányos voltam, mint az isten, vasárnap néha irigykedtem. S bár ugyanannyit nyom a latban: kíváncsiságból bujálkodtam. Megvetettem a kapzsiságot, nem vetettem meg a világot. Mestereimre torkosságban lustaságból nem licitáltam. Butaságomban, félelmemben mind a hét főbűnt elkövettem, s a többit is. Ha van bocsánat, nem győzné, aki megbocsáthat. Kalapot kilenc évig hordtam, de ha kellett, jól meghajoltam. Több voltam mindig, mint lehettem, kinek joga van, ítélkezzen.