6 Csak képzelgés? csak gyötrelem? hogy a tejút gerincemen vezet keresztül, s mintha egy kősziklát vinnék, görnyedek a pattanásnyi föld felett, mert lüktet, s egyre nehezebb? * "Ha ez a növény megszólalna, ha beavatna a titokba, ha. . . " - kanyarog a régi nóta föl, föl a végtelen toronyba, Mintha szédült kutya tutulna kút mélyéről a teliholdra. * A hegyekbe is belelátom, a folyókba is belelátom, fut velem országos halálom dolgukat értő fenyők alatt. S az asszony is, ki pohár vizet ad: akár a fák. Fenséges cáfolat. * Mélyül a múltam, mintha gödör, világ születik a semmiből. Hátrálok benne: süket vakond, s jövőm lesz megint minden, mi volt. Minden, mi lassan körbe forog, s őriz, ha egyszer megfordulok. * Fiú, itt még kell öregedni, ötről a hatra létrán menni. Úgy szólni, mintha gyerek volnál, nem ugrálni a sorompónál. Úgy pusztulni, mint ki ráérne, s amit érdemel, az a bére. * Mint a leeresztett halastó mélyén a maradék víz, csillogok a távoli partra. A nap, mintha egy béka izzó szeme volna. Megérint. S emelem medrem a halakra !