5 Ő mindig valamit valamiért. Hogyan értené meg, hogy miért, miért mászom meg újra a hegyet, ha úgyis le, ha belegebedek. "Nincs ott fönn semmi!" - Nincsen. Tudom. De lent sincs. S ezt is közben. Az úton. * Amikor magát kitakarja, csak: hogy sebeit mutogassa. Amikor magát ködbe rejti, büntetni akar, növekedni. Amikor van csak úgy-se-így-se, közönséges zsarnok az ipse. * Amíg sorra letapogatnak, bepárásodik minden ablak. Se ki, se be nem látni, pontos csak a homály lesz. Önmagukhoz méregetnek mind, zsák a foltját keresi, király a bolondját. * Mikor lenyúltam magamért, és eldöntöttem, mindegy volt már. Magyarázgattam később. Lejjebb. Tudnom kellene, merre menjek most, az utolsó keresztútnál. Vízszintesen már. Semmiért. * Mert annyi mindent kellene tennem, hogy nincsen eleje, se vége, csupán súlya, fodra: bele se kezdek. Mint a kobra, félelmemben fölemelem, ingatom lassan a fejem. * Közben, hatos sorokban vége annak is, ami mintha béke lett volna lassan, Európa kiskertjeibe betaposva, ágyások, sírok közé útnak, hogy legyen hely a háborúknak.