1 Megérint, bemér a béka szeme. Itt állok, pontosan szembe vele. Ugyanúgy félve s mérve a távot, magam is arra a hírre várok. Hogy talán megfordul, eloldalog, amiről naponta többet tudok. * Jelet ad a kavargó ősköd, jönnek a félig ismerősök, a mintha és a mi-lett-volna elefántjából minden bolha. Nem kérdeznek, belém se marnak, csak behavaznak, odafagynak. * Annyi mindenről lemaradva, hogy lassacskán belenyugodva hagyatkozom a pillanatra, mint apám szokott a lovakra sötétben, rossz utakon, tudva: gyeplő, korbács bajt csak fokozna. * Ez a meg-nem-írt-versek könyve, itt nyugosznak a remekművek, az elvetéltek, kikapartak. Ez lehetne a tiszta ablak, ahol a jövő betekinthet kinyomtatott örömeinkbe. * Mert minden vers alkalmi vers, alkalmat benne ne keress. Magadban van, ha megtalálod. De amikor csak varjú károg, és azt hiszik: pacsirta szól, nagy bűn rejtőzik valahol. * Ha nem fog már se cél, se part, a ritmus talán összetart, amíg a sötét kő alól valaki megint visszaszól, s fölkél belőlem, mint tojás kabinjából a dobogás.