1978. FEBRUÁR 6. Búcsú Nagy Lászlótól Dübörög a föld, zokog a fa, süket elemek kiabálnak. Szólhat-e most más? Száguld haza vak lovon a huszadik század. Repedt égboltja lélekharang, hiába hittük koronának. Tétova árnyak igazodnak, állnak eleven kopjafának. Temetünk N.L., hűl a kozmosz, szökik a meleg a hideghez. Nyüzsög az anyag, ami fontos, ezután mindig kevesebb lesz. Sírodtól kezdve az a vátesz, ki visszafelé néz s harangoz