A TÖRTÉNET Mint aki kiment, rázárta az ajtót, s a kulcsot elveszítette. Kívül is bent már végérvényesen. Le-föl, előbb a lakatoshoz, aztán, mert minden elutazott, vállal neki, baltával neki, be mindenáron - hova is? Hiszen már ott sem, sohasem. A fogkeféje ugyanaz. A műfoga még ugyanaz. De a szekrénye már titokban. Kabátjának is mindegy, majdnem új. S minthogy szó nélkül kimehet, megáll a tárgyak idejében. |