Jár mint a nyelvben a világ Kicsorbulnak a pocsolyák csupán a költészet örök nézi az égboltban magát lebeg az ég és föld között simogatja hogy eltörött viheti aki többet ád alul a hullámzó körök fölül a védtelen csodák csak egy sugár hidalja át nem is tudja hogy összeköt jár mint a nyelvben a világ ül mint a résekben a köd de mindig az egész fölött mindig valami tisztaság