A valóságnak nincs neve Többé ugyanúgy sohase de mindig akkor s ugyanott odaképzelem a napot ahol lennie kellene megyek tehát visszafele mint a legyengült állatok zizegnek a viszonylatok látszik a fák lehellete ami velem tart a mese s hogy azért is itt maradok mert ahol a csorda robog az csak a mese közepe s a valóságnak nincs neve csak ősz van tél van hazudok