Mintha elölről kezdeném

Március mennyi költemény
vizesruha a bokrokon
végigfut a hazán a hon
csattog a drótnélküli fény

mintha elölről kezdeném
anyám nevét kiáltozom
jaj torkom jaj forradalom
mekkora kő a tollpihén

s az utcákon is mintha én
megvan csak ki kell mondanom
ország bukhat el egy ragon
világokat szül a remény

most minden mozdulat enyém
most átlépek árnyékomon