Úgy kezdődik, hogy visszaüt

Félek, mert félnek, s nem tudom.
Úgy kezdődik, hogy visszaüt.
Kerülik egymást a betűk,
jár a sorok között a nyom.

Nincs, s merthogy nincs, nem akarom.
Csak hol itt, hol ott, mindenütt.
Ellepi, mint követ a rügy.
Bozsog, mint akna a napon.

Mint a vezércikket, írom.
Gitárok közt egy hegedűt.
Süvít a dallamban az ügy,
fut az utolsó alkalom.

Ki játszik? Milyen hatalom?
Miért vállalom én a bűnt?