A képzelet, hogy benne van

A képzelet, hogy benne van,
s a szél a lábai alatt.
A viszi, amit mondanak,
s a minden szava hasztalan.

A mintha tudná, hogy hogyan,
de amit tesz, torzója csak.
A síró-rívó satupad,
ahogy a mellben megfogan.

A lendület, hogy annyian,
s a hát akkor miben akad?
A tetőtől-talpig nyakak,
s a mennyi magányos roham.

A kikapcsolná boldogan,
s a csat, hogy akkor is szakad.