| Mint akik tetten értek A félelem, hogy elkövettem, vagy elkövethettem volna, hiszen úgy néznek rám, hogy elkövettem, legalábbis az én szememben úgy látszanak, mint akik tetten értek, és rejtély, hogy miért nem ordítanak, miért nem vágnak képen, ha mindenre készen várom a büntetésem, vagy talán mégsem? talán, ahogy most őket nézem, ahogy fölém hajolnak mélyen, ahogy bekerítenek a sorvégen, talán csak emlék, egyik génem hajította föl a repedésen, hogy tegyem a helyére szépen, tegyem a nemzedékem álmai mellé, dobjam a többi érem tetejére, hogy a mesében az igazság messzebbre érjen? |