11 Aki meghal, s bennem lakik, nélkülem is tud valamit, sejtem falát azért veri, mert nem lehet elmondani, amit elmond anyag-fokon, nem értem, csak kidobogom, csak megérzem, ahogy velem, beteljesül a végtelen, mintha anyám áldott öle ölelne a halálba be, s halálomból születne meg, aki leszek, leszek, leszek, mintha egy sejt mozogna csak, mindig arra, ahol a nap, amíg a fény el nem nyeli, s az időt a tér befedi.