TEDD LE A KÉST! Torzsák közül, kezedben késsel mutatsz rám. Védekezel. Szemed mögött zuhog a zápor. Fázom. Se házam, se fegyverem. Ami volt, arcod meredélyén szivárog, puskaként tüzel. Árnyékom lyukas kőkerítés árnyéka. Cipelem. Meghallgathatnál. Bűnös is mentheti bőrét ítélet előtt. Késednek nincs nyele, dobd el! Nem érzed? Vérezel. Ez a város északi része. Kőbánya, katlanok. A zöld repedésekbe fogódzik, tüntet. Szövetségem se kell? Ez már nem harc, önvédelem. Hát ne ellenem! Megszökik lábamon át a gyáva állat, de a torzsa marad. Nyugodj meg. Eddig se léggömb emelt. Minden, ami van itt naptárunkból kapott nevet, kezünk által szabad. A torzsák is. Újra fejelni csonkjukat nem lehet. Halál árán sem. Tedd le a kést! Szabadítsd meg magad. A nap pénzről süt. Ahol moha, ott a meleg. Arra van dél. Tedd le a kést. Nem védem magamat.