MIKÖZBEN A Piactér betonján egy felfordított almásláda és egy széttaposott sárgarépa között állva 1969 március negyedikén este hatkor meg kellene írnom a kettes számú pontos verset az alkonyatról miközben tél és nyár között nappal és éjszaka között munkahely és otthon között miközben Ég és Föld között a Földhöz egyre közelebb én a Nagy Szendvics közepe elképzelem újra a Várost a Hegy és Nap fiát választottamat négyévi házasság után túl az álmokon a szerelem csecsebecséin túl a csaláson csalatáson egyedül újra annyira hogy holtomig együtt maradhatunk miközben egy az egyhez elképzelem újra a Várost fején a százkilencven méteres szilveszteri csákót arcán a szürke körszakállt mellén a kivilágított rendjeleket tíz kilométeres karjait a körbejárható szívet a lüktető artériákkal bennük sodródó magamat százötvenezer sors között annyira védtelenül hogy elpusztíthatnám magam 1969 március negyedikén este hatkor miközben meg kellene írnom a kettes számú pontos verset az alkonyatról. |