EZ A NAP Mintha elájult lódarázs potrohából a mindenségre nézek a félnótás késre kábítószer-mosoly késen és késelésen ejtőernyős golyók suhognak szemben meredek öngyilkosokkal tökéletesen szép halál. Honnan fordult ki ez a nap? melyik tejúti szalmaszálból? melyik fölpúpozott kosárból? emlékezetem miféle görög lugasából a menetrendek sínei közé kukoricacsövek ideges ropogása aszaltalma-föld ráncai közé? Hisz folytonosan gyanús vagyok minden hír rámszól igazoltat beidéz fajom szerelmem hazám magánszorgalmú halottnak rámparancsol kegyetlen gyöngeség hogy mint a dió páncélsisakja feszüljek vagy összeroppanjak. Holott a lankák délutánja a se itt se ott lesiklópálya a kiküldetés negyvenen túlra mintha elájult lódarázsba szólhatna nagyobb bizalomról érkezhetne ebből a napból Hellászból Pannóniába. |