AZT MONDJA Azt mondja, hogy a jellegtelen versek ideje jött el, nyár van, mint a macskák játszadoznak a költők, odatartják pár fityingért a lüktető tekercset. Tisztelet, persze, néhány kivételnek, akik követik háztetők parancsát, ha phallosukat. . . azaz az űrön át a nagyfenekű nappal ölelkeznek. Hanyattfekszik, lábujjal fölizgatja a rekettye, kecskerágitó, bodza, az útszéli kis bárcás bokrokat, kéjelegne, de hasára szúnyog száll, odacsap s megvan, meg a tragikus szál, mitől verse majd, elől, földagad.