MADÁRLÁB-KÖNNYŰ EMBER Madárláb-könnyű ember lépdel történelmemben, lecsapolatlan Hanságom lidércei közt, kezében Veronika-kendő, arcom nyoma holdvilágnál is fölismerhető. Asszony vagy férfi? Anyám? Apám? Behúzott szárnyú ifjúságuk mégis röpülő mégis-angyala gyerekkorom vártemplomából? Szememet kantár ellenzője rácsozza, fény gyűrűzi vad-pogány oltárok elé, de ő gyertyával hazavezet, megtörli kálvária-arcom, fütyöl. Félelmem fehér lepedőiből nászágyat rögtönöz, áruló barát agancsáról leszed, nyavalyák lázában tiszta forrásvizet, piros almát, kedvemre hazát, ő hoz győzelmes nyírfaágat a halál lyukas palánkja elé. Mágneses pólust kibillentő asszonnyal vigasztal, önzésem ellen indiántollal, csatabárddal fiam képében lovagol be, leül tétova kacatjaimra, és befejezi ezt a verset.