RÖPÜL EGY KIRÁLY Nagy Lászlónak Mottó: Több is veszett Mohácsnál Hol veszett több? Hol? A fakír dárdákkal kivert priccsen mosolyog. A harakiri magánügy, az istenek nem válogatnak, keresztjük kereszt. Szélben a falevél madár lesz, de csak a földig száll, halott. Fű a ló patája alatt márvány, fölfoszforeszkál éjszakánként. Hol veszett több? Az elmulasztott számtanórákon? A seggnyaló tükrök előtt, ahonnan ellenségeink mosolyognak? Az álarcos udvari bálokon, a mézpörgetés tingli-tanglijában? Hol veszett több, nemzetes uraim? A romantika csipkés bugyiban sétafikál, riszál. Node feleségnek? Címernek a tömegsír oszlopán? A kamaszkor sárga csibéi vásott kappanokból csipognak? Sors vagy butaság egyremegy. A köpülő asszony: a csoda nem az anyánk. Hát hol veszett több? A mentséggé gyűrt ütközetben, vagy a könnyező oltárok fölött összehajló kápolnavirágban, amelyik márványkőből is kiviolázik? Szememben röpül egy király, szárnya falevél, szívén dárda, teste kardvágta vörös kereszt, de röpül, röpül, nem magyarázza. |