Amikor Bárdosi Németh Jánost eltemettük Már majdnem ott, legbelül néha már-már fölötte, sőt, megélve, képzeletben, a heuréka túlsó oldalát is, mivégre készülünk folyvást vereségre, ha akkor is valami célba? mért szalad el a győztes béke, ha megmarad az örök téma? te, ki vagy már beszélő néma, jelezd, kinek a hitelére zuhog a hökkent maradékra a mindig-majdnem jégverése, mondd, mért foszlik széjjel a vége, ha helyén az utolsó tégla?