Két tekintet közt a hinta Semmiből, hogy jár-e vissza, nem tudom, de abból élek. Pultra tenni az egészet, állni ott és várni, mintha. Két tekintet közt a hinta. Végtelen helyett a végek. Zsebre vágni, hogyha téved. Játszani, hogy semmi titka. Mintha mindent visszaadna, s rajtam állna, hogy mesélek. Lassan zárni rá a széfet, eltűnődni, mennyi kulcsa. Megcsinálni, mintha ő, ha. Újra kezdeni, ha kész lett